Dr. Demeter Anna
Orvos, kommunikációs tréner, life coach, pár-és családterapeuta jelölt
Szakmai fejlődésemben mérföldkőnek számított Dr. Túry Ferenc Professzor Úrnál folytatott tudományos munkám evészavarok témakörben, amely megalapozta a szakmai tudásomat és hozzáállásomat. 2015-től a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Orvosi Kommunikációs munkacsoport külsős oktatójaként részt veszek az orvosi kommunikáció oktatásban és az orvosi-, valamint gyógyszerész kommunikációs tréningek tartásában is. Ez a téma speciális helyet foglal el a szívemben, hiszen rendkívül fontosnak tartom, hogy minden ember nem csak a megfelelő orvosi- és gyógyszerészi, hanem a méltó emberi ellátást is megkapja; az egészségügyi dolgozók pedig megismerjék azokat az eszközöket, amivel az ő szakmájukban fokozottan jellemző stresszt kezelni tudják.
Az általam tartott tréningek jellegzetessége, hogy mindig szerves része az önismeret. Minden cégben emberek dolgoznak, történetekkel, traumákkal, blokkokkal, félelmekkel. Ha úgy teszünk egy céges tréningen, mintha az egyén nem lenne fontos és frontálisan átadjuk a szakmai üzeneteket, akkor valódi elmozdulást soha nem fogunk tapasztalni. A céges tréningeken is el lehet mélyülni magunkban, a csoport ebben sokszor nagyon nagy segítségére is van a résztvevőknek. Sokan könnyebben megnyílnak egy befogadó csoport közegében, mint egyedül. Ha a cégemben dolgozók jól vannak, kiegyensúlyozottak, magabiztosak, akkor sokkal nagyobb effektivítással fognak dolgozni, motiváltabbak lesznek, ami a termelés növekedéséhez vezet.
Az én helyem, mint orvos a lélek gyógyításában van, de nem kórházi körülmények között. Én a mindennapi élet problémáival foglalkozom, segítek az embereknek ,,lerakni” azokat az évek óta cipelt terheket, amik nagymértékben befolyásolják a mindennapjaikat. Segítek, hogy mindenki megismerje önmagát, elengedje azokat a mondatait, gondolatait, amit a családjától, környezetétől tanult és megtalálja, hogy ki is ő valójában. Így tud elkezdődni egy olyan élet, amit olyan kevesen ismernek. A sajátunk.
Természetesen én is csak ember vagyok, közel nem tökéletes és közel nem a Dalai Láma. Nekem is vannak gyenge pontjaim, családi mintáim, transzgenerációs terheim. Hogyan is lehetnék jó segítő, ha én magam nem veszem ezeket komolyan a saját életemben? Minden héten részt veszek terápián, ahol kicsit kibújva a segítő bőréből a saját elakadásaimon dolgozom. Hiszem, hogy egy terapeuta csak akkor tudja ,,átvinni” a kezeltjét egy érzelmi blokkon, ha azon ő már átment. Hogyan is tudnék segíteni például egy pókfóbiásnak, ha én magam is rettegek a pókoktól?!
Ez a hozzáállás segít abban, hogy a lehető legtisztábban legyek jelen a tréningeken és a terápiás üléseken. Ezen sosem szeretnék változtatni.
„Csak azért, mert a folyamat fáj, még nem jelenti azt, hogy az eredmény nem lesz csodálatos.”
Az „Anna” módszerről
Tudj meg többet arról, hogyan dolgozom!
Minden, ami velünk történik belülről fakad és nem a sors gonosz játéka. Amit nem oldunk meg, nem dolgozunk fel, az folyamatosan, kicsit ugyan más köntösben, de újra és újra megtörténik velünk. Hiszem, hogy a traumáink és érzelmi blokkjaink, mint apró mágnesek működnek bennünk. Mindig azt az embert, azt az eseményt vonzzák be, ami passzol hozzájuk, ami táplálja őket. Amíg ezek ,,bent” vannak, addig mindig ugyanaz fog velünk történni. Úgy érezzük, hogy halad az élet és mégsem változik semmi. Az agy pontosan emlékszik a mágnes kialakulásának minden részletére (napszakra, ki hol állt, ki mit mondott, milyen illat volt, milyen fényeket látott stb). Relaxációban ezek a részletek felhozhatóak és feloldhatóak, átalakíthatóak, így az érzés, amit hordozott a mágnes elmegy. Így kezdődnek a valódi változások. Új emberek érkeznek, új események történnek velünk és a régiekre a reakciónk egyszerűen megváltozik. Minden érzés addig érdekes, amíg meg nem éljük és el nem engedjük. Nincs olyan helyzet, amit így nem lehet feloldani, csak olyan ember van, aki nem áll rá készen. Türelemmel kell lenni és szépen lassan közelíteni a mágnes felé. Nem lehet ajtóstul rontani a házba.
Vannak helyzetek, amiknél inkább arra van szükség, hogy külső szemlélőként rá tudjunk nézni életünkben zajló folyamatokra. Ilyenkor flip chartot ragadunk, listákat írunk, teszteket töltünk ki, eszközöket használunk, amik segítenek abban, hogy a részletekből kiemelkedve megdöbbenve lássuk az igazságot, az elakadást okozó gondolatokat.
A munkám során mindig arra reagálok, ami éppen történik és azt a technikát használom, ami a legodaillőbbnek, leghasznosabbnak gondolok az adott pillanatban. Én így dolgozom.
A munkafolyamatot úgy tudod elképzelni, mint egy kamrát, a lelki kamrádat.
Az elindulás nehéz. Össze kell gyűjteni a bátorságot, hogy benézz lelked polcaira, fiókjaiba. Ilyenkor szembenézünk régi emlékekkel, a környezetünk ránk gyakorolt hatásával, szokásainkkal, nézeteinkkel, életfilozófiánkkal.
Ha bejutottunk, akkor elkezdünk lépésről lépésre rendet tenni. Megnézzük, hogy mi járt le, mi penészedett be, mi rohadt meg. Ezekkel bátran szembenézünk és kidobáljuk őket, majd megnézzük, mi maradt.
Elrendezzük, priorizáljuk azokat a dolgainkat, amik megmaradtak. Lesznek olyan dolgok, amik nem a mieink, valaki (ha nem is szándékosan), de ide tette, vagy mi vettük át magunkhoz. Ezeket összegyűjtjük és mehet vissza a feladóhoz.
Letisztítjuk az üresen maradt helyeket. Kiélvezzük az ürességet, megtanuljuk, hogy nem kell bedobálni ide minden kacatot, csak azért mert üres. Az üresség teremtő erejű. Ebben a szakaszban tud érkezni az új.
Az önismeretünk folyamatos gondozását és fejlesztését én úgy fogom fel, mint a test karbantartását. Ha nem figyelsz oda arra, amit eszel és nem mozogsz, akkor a tested elenged és elkezd az egészségestől ellenkező irányba fejlődni, felgyűlnek a ,,méreganyagok”. Ha nem figyelsz oda az érzéseidre és hagyod, hogy felgyűljön benned, ha nem tanulod meg, hogy ezeken hogy tudsz továbblépni, akkor akármilyen szép kifelé minden, ki kell mondjam belülről fog rohadni az alma. A testi lelki egyensúly fenntartásához, mindkét területet érdemes gondozni. Ha elromlik otthon a víz, víz szerelőt hívunk, ha beteg a kutyusunk állatorvoshoz visszük. Miért is ne mehetnénk el a lelki problémákkal erre szakosodott szakemberhez?! Úgy gondolom, hogy aki segítséget kér, az bátor és számíthat önmagára a nehezebb helyzetekben. Ez óriási kincs.
Az Annával való közös munka-bármilyen túlzásnak is hangozhat-megváltoztatta az életemet. Kívülről talán nem látszik a változás, de belül érzem, hogy rengeteget formálódtam és gyógyultam. A terápiák során olyan-elsősorban- múltbéli dolgokon dolgoztunk (pl. az imagináció eszközét segítségül hívva), amikbe- ha gondoltam volna is, hogy érdemes lenne beleásni- egyedül sosem mentem volna mélyre. Anna csodálatosan vezette az alkalmakat, nem hagyott kibújni a válaszok elől, ugyanakkor mindig megbízható és biztonságos légkört teremtett. Kedvessége, szakmai tudása és tapasztalata nekem nagyon motiváló volt.
Én sokáig halogattam, hogy segítőhöz forduljak, mert nem találtam megfelelőnek látszó embert, és főleg mert tele voltam belső gátakkal, de Annával az első perctől nagyon jól tudtunk együttműködni. A probléma, amiért megkerestem Őt, a terápiák hatására-úgy tűnik- megoldódott 🙂 , de ettől függetlenül vissza-vissza fogok járni hozzá, ha másért nem egy kis lelki feltöltődésért!
Van az a mondás hogy tudtam, csak nem sejtettem. Tudtam, hogy valami gond van, ami gyerekkorom óta kísért, csak nem sejtettem, hogy az a korai 30-as éveimben még ennyire jelen van.
Annával lassan több mint két éve “dolgozunk” együtt, de inkább hívom a nagy Ahha-élmények gyűjtésének. Iránymutatásainak köszönhetem, hogy egyenesbe tettem az életem, hogy mertem változtatni és most egy stabilabb Én-nel, önmagammal élek együtt. Neki köszönhetem, hogy mertem megismerni magam és vállalni az anya szerepet is a sok más szerep mellett, melyeket nem kell elhagynom és megtanultam hogy nem kell a társadalmi konvencióknak megfelelnem ahhoz, hogy boldog kiegyensúlyozott nő, feleség, anya és karrierista legyek.